Menstruációs higiénia a történelemben

A menstruáció ősidők óta egy erősen stigmatizált jelenség a társadalomban. Tisztátalan, koszos dolognak tartották évezredekkel ezelőtt is. Voltak korszakok, amikor szó szerint ördögtől való dologként volt jelen a köztudatban, amikor is a vérző nő a 2-5 napos menzesze alatt szabadult meg a testében rejtőző gonosztól. Nem csoda tehát, hogy a kollektív tudatunkban olyan jelenségként mélyült el, ami miatt nőként szégyenkeznünk és titkolóznunk kell, még, ha a világ legtermészetesebb dolgáról van is szó.

Május 28-a a Menstruációs Higiénia világnapja. Ez pedig egy remek apropó arra, hogy sorra vegyük, hogyan birkóztak meg a különböző korok Női, egészen napjainkig ezzel a tabukkal övezett folyamattal.

Május 28. – A Menstruációs Higiénia Világnapja

2014-ig kellett várnunk, hogy egy német székhelyű non-profit szervezet, a WASH United kezdeményezése kapcsán kikiáltsák az „Éves tudatosság napját” azért, hogy kihangsúlyozzák a menstruációs higiénia megfelelő kezelésének fontosságát. Céljuk, hogy segítsék a nőket és lányokat világszerte, nem csak az edukációval, hanem menstruációs eszközök vásárlásával és adományozásával olyanoknak, akik úgynevezett menstruációs szegénységben élnek. Igen, ez egy létező fogalom, és sokkal többen élnek benne még Magyarországon is, mint gondolnánk. A dátum választása sem véletlen, hiszen az átlagosan 5 napig tart a menstruációnk, a ciklusunk pedig 28 napos. Az egyik legnagyobb törekvésük, hogy megszűntessék a vérzést övező megbélyegzést és tabukat, illetve elérni, hogy politikai létjogosultságot és prioritást kapjon globálisan, nemzeti és helyi szinteken is ez az igencsak valós probléma.

Ám jogosan felvetődhet kérdés: Mi tartott ennyi ideig?

Az Ősidők

Ha rákeresel a menstruációs eszközök, vagy a menstruáció történelmére, bizonyára észreveheted, hogy alig lehet találni forrásokat. Pedig, amióta világ a világ, a Nő menstruál.

Mindenféle feminista fennhang nélkül állíthatom, hogy ez nem lehet véletlen. Mint tudjuk, a történelmet férfiak írták, nem is meglepő tehát, hogy egy számukra koszos és felesleges nyűgről alig maradtak fent írásos emlékek vagy feljegyzések, a tárgyi emlékekről nem is beszélve.

Mint ahogy már korábban említettem, sokáig úgy tartották, hogy a menstruáció a gonosz műve, sőt, a menstruációs vértől meg is lehet halni. Egyes zsidó kultúrákban például a menstruáló nőket külön szóval is illették. A niddah – ami annyit tesz, vérző hölgy – teljese elkülönítették a vérzése alatt a többi embertől, szóba sem jöhetett a menzesz alatt a szex, és mielőtt visszatérhetett mindennapi teendőihez, akár a családja ellátásához, a rabbi engedélyére volt szüksége.

Menstruáció az ókorban

A tampon eredete sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. A nők, tekintve, hogy nem igen halmozták el őket megfelelő megoldásokkal az évszázadok során, leleményesnek kellett lenniük a távozó vér felfogását illetőleg is, ezért szinte mindent IS használtak, ami kéznél volt: mohát, gyapjút, nővények leveleit vagy akár állatbőrt. Az „ótampon” az egyiptomi nők számára puha, összetekert papiruszt jelentett, míg Görögországban, jobb opció híján egy fadarabot használtak, amit muszlinnal tekertek be. Rómában már jobban preferálták a gyapjúból készült, betéthez hasonlatos nedvszívó eszközöket.

Középkori tisztátalanság

Nem hiába mondják, hogy Sötét Középkor. A legőrültebb megbélyegzések ebben a korban születtek, így talán a nőknek ekkor nagyobb titkolózásra volt szükségük, mint valaha. Saját maguk készített pamutlabdákat használtak tampon gyanánt, hogy sem magukat, sem a környezetüket, ruhájukat ne piszkítsák be a koszos vérrel. A labdát többnyire egy fonál segítségével rögzítették a combjukhoz vagy a harisnyájukhoz, ezzel megakadályozva, hogy a kelleténél magasabbra csússzon a gombolyag.

Talán egy kicsivel elterjedtebb volt a mai betétek elődje, amit rongyokból, vászondarabokból varrtak össze és ágyékkötővel láttak el, hiszen gondoljunk csak egy korabeli bugyogóra és bő alsóneműkre, ami meg sem közelíti a mai modern fehérneműket. Ezek azonban – mint, ahogy még napjainkban is – csak a tehetősebb réteg kiváltsága volt. Az egyszerű asszonyoknak, akik a földeken dolgoztak egész nap, nem volt sem tehetségük, sem lehetőségük ilyesmit használni és többnyire csak hagyták szabadon távozni a menstruációs vért. Mekkora szerencse, hogy mi már a modernkori kényelembe születtünk bele…

Ipari forradalom

Meglepő lehet, de a 18-19. századi robbanás szerű ipari fejlődésnek köszönhetjük azt is, hogy komolyabban elkezdtek kísérletezni és kiszolgálni még a női higiéniát is. Megjelentek az első szorosabb alsóneműk, amelyekbe már könnyebb volt cserélhető, nedvszívó anyagot stabilan elhelyezni, sőt, feltalálták a menstruációs kehely elődjét is. Mivel az emancipáció aligha hódított még ezekben a korokban, ne is lepődjünk meg, hogy valószínűleg egy férfi tervezése nyomán jöhetett létre a fémpántokkal és drótokkal ellátott, eszköznek aligha nevezhető alkalmatosság.

Ezt követően piacra dobták az egészségügyi nadrág nevezetű, meglehetősen ormótlan darabot, amelyekbe a betétek elődjei kerültek szintén vászon és rongydarabokból, vagy akár többször alkalmazható holmikat is, ugyanis az 1800-as évek Norvégiájában már használtak kötött, pamutból készült mosható betéteket.

A modernizáció

A XX. században végre elhozta azt a szemléletet, miszerint a menstruáció nem betegség. Ez igencsak begyorsította a folyamatokat, és újabbnál újabb termékeket dobtak a piacra. Bár a Johnson & Johnson már 1896-ban forgalmazni kezdte az első „hölgyeknek készült egészségügyi betéteket”, a szemérmesség és prüdéria miatt a nők keveset vásároltak belőlük. Évekkel később sikerült rájönniük, hogy talán egy sokkal diszkrétebb névválasztás meghozhatja a sikert, ekkor született meg a Nupak. 1920-at írunk, és megjelenik a konkurens Cotex márkájú eldobható betét Amerikában.

Az I. világháborúban résztvevő nőknek is sokat köszönhetünk. A kórházakban szolgáló nővérek kezdték el alkalmazni a menzesz alatt az, amúgy is vérzés csillapítására szolgáló kórházi, cellulóz alapú kötszer-tamponokat. Nedvszívó képességükben messze meghaladták a pamutos anyagokat, ezért egyre elterjedtebbé vált. 1929-ben Dr. Earle Haas fejlesztette ki az első, kartonpapírból készült applikátorral ellátott tampont, ami 1931-ben került forgalomba a nagyközönség számára.

1930-ban jelenik meg az első menstruációs kehely, amely latexből, és már akkor is szilikonból készült.

Ugrunk egy kicsit, és 1950-ben már hozzáférhetőek az applikátor nélküli tamponok, majd ’69-ben elterjednek az első olyan intimbetétek, amelyek ragasztócsíkkal vannak ellátva, a szárnyasbetétek kora pedig a 80’-as években érkezett el. Számomra igencsak megdöbbentő, de az első alkalom, amikor televíziózás történetében először hangzott el a menstruáció szó, mégpedig Courteney Cox szájából egy tamponreklámban, 1985-ben.

És végül, de nem utolsó sorban, 1996-ban megalapítják a FUN FACTORY-t, ami 2017-ben dobja piacra a sokunk által már közelebbről is ismert és mélyen kedvelt FUN CUP-ot.

A XXI. századi kényelem

Igazán rögös út vezetett idáig, de végre elérkeztünk napjainkig, amikor már kényünk-kedvünk szerint válogathatunk a több ezer féle termékből, eldobhatóakból és többször használhatókból egyaránt, a hét bármely napján, a nap 24 órájában. Bár ezt természetesnek vesszük ugyan, de ne feledkezzünk meg arról, hogy sokaknak még ma is luxusnak számít a menstruációs eszközök használata. Nem kell harmadik világbeli országokba utaznunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a menstruációs szegénységet.

Május 28.-a, a Menstruációs Higiénia Világnapja éppen ezért egy újabb remek előrelépési lehetőség, nem csak a nők, de az egész világ számára azért, hogy megfelelő státuszt és fontosságot kapjon az, ami emberek millióinak életét kíséri a reproduktív korban.

Szeretnél mindig értesülni a legfrissebb cikkeinkről? Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ha maradtak benned még kérdések, amikre nem kaptál választ, keress minket nyugodtan. Tudod, itt nincsenek tabuk!

Ha pedig szeretnél még többet megtudni a FUN CUP közösségéről, kövess minket Facebookon és Instagramon.